Túrák, kirándulások ingyen

A blogban mindenről írok majd, ami túrázással, kirándulással kapcsolatos. A kapcsolódó weboldal: www.setafika.hu , ahol a konkrét túraprogramok is megtalálhatók.

Túráink, ahol várunk téged:



Friss topikok

  • oldbikeold: A "nagy-szög" ...egy borona felfordítva az erdészeti úton amely egyébként jelölt bringaút ..Zebegé... (2015.08.19. 15:23) Veszélyes utakon
  • Túrám: Sziasztok! Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy újdonságot! A túrázók, város- és múzeum látoga... (2014.10.03. 12:21) Egyik szemünk nevet, a másik viszont sír
  • Cpt. Flint: ha a jelölt úton mész, nem esel bele. értem én, hogy nem mindenki megy ott (bár ez elég nagy baj a... (2011.01.21. 15:15) Életveszélyes természetjárás
  • HSG: Egyszer hallottam ezt a mesét. Egy padon ültem, éppen múlt a délután, s egy idegen ember mesélt ne... (2010.04.02. 21:08) Mese a hajóról
  • mirko vosátka: az izotóniás ital jó, nekem legalábbis néha beválik, nem mindig van rá szükségem, de néha nagyon j... (2009.08.01. 21:15) Veszélyes forróság

DataNYET

2011.12.11. 17:55 Kiránduló

 Az év elején sokáig többen nem tudták elérni az oldalunkat a Datanet hálózatából. Többszöri megkeresésünk ellenére is csak okoskodó, semmitmondó válaszleveleket kaptunk. Utolsó levelemet keresetlen stílussal, de a tények határozott felsorolásával írtam meg (lásd lejjebb).

Ezt az utolsó levelet 2011 január 13.-án bírtam megírni és elküldeni a nem annyira tisztelt szolgáltatónak. Január közepén!!!

A történtek után új szerverre költöztünk, amit már nem tudott tiltogatni semmilyen megfontolásból a szolgáltató, így újra elérhetők lettünk mindenhonnan. A mai nap azonban egy válaszlevél landolt a postafiókomba:

 

Nos! A januárban megírt panaszlevelemet csak mintegy 11 hónap késéssel olvasta el valaki. Ez egészen szép érték egy internetes szolgáltatótól a XXI.sz. elején!

Megemlítem, hogy a Datanet a GTS-Hungary kisdede, amely így mutatkozik be weboldalán:

A GTS Hungary Távközlési Kft. Magyarország vezető alternatív távközlési szolgáltatója, amely hang-, internet- és adathálózati szolgáltatásokat kínál az ország egész területén. A cég 1993 óta van jelen a hazai piacon, ahol kiemelkedő színvonalú szolgáltatásai és magasan képzett szakembergárdája mellett a távközlési liberalizációban betöltött kiemelkedő szerepéről is ismert.

Gratulálunk! No comment!

 

Az egykor küldött levél (2011.01.13 16:25):

"Tisztelt Szolgáltató! 

A weboldalunkra látógatók egy szűk rétege, akiknek Önöknél van Internet előfizetése, az elmúlt napokban jelezni kezdte felénk, hogy a Datanet hálózatából nem érhető el a www.setafika.hu. Ennek okáról érdeklődnénk, mivel mind a saját belső ellenőrzésünk, mind pedig a domain.hu regcheck-je azt mutatja, hogy a zónák hibátlanul működnek. Emellett az is elgondolkodtató, hogy az Önökénél sokkal nagyobb és elfoglaltabb cégek csakúgy tudnak elérést biztosítani felénk, mint az egész kicsi szolgáltatók. Nem feltételezzük, hogy a Datanet hiperbiztonsági beállításainak a NASA biztonsági szintjén kellene önkényesen működni, ezért jó lenne, ha nem valamiféle "biztonsági" maszlagra hivatkoznának. Örülnénk, ha lerázós rövid általános magyarázat helyett bővebben kifejtenék, hogy mi az oka annak, hogy bár az előfizetőik a teljes internet elérésére fizetnek elő, Önök megszűrik a tartalmat. Tudjuk, vannak országok, ahol ez elfogadott, divatos, de tudtunkkal Magyarország még nem tartozik ehhez az előkelő klubhoz.

A setafika.hu az itmedia.sk anyaszerverén található (amely úgyszintén nem érhető el):

itmedia.sk (0.0.0.0) Thu Jan 13 05:07:21 2011
Keys: Help Display mode Restart statistics Order of fields quit
Packets Pings
Host Loss% Snt Last Avg Best Wrst StDev
1. border-fibre-1.vio-line.csucs.net 0.0% 10 0.2 0.2 0.1 0.3 0.1
2. GE-6-2.core0.interware.hu 0.0% 10 1.1 1.4 1.0 4.0 0.9

A zonak hibatlanul mukodnek.

http://www.domain.hu/domain/regcheck/?dname=setafika.hu&host=&K%E9rdezz%21=K%E9rdezz%21

Domain ellenőrzés eredménye 

Gratulálunk, a(z) setafika.hu domain konfigurációjában nem talált hibát az ellenőrző procedúra. 

Kérjük, ha bármi megjegyzése van írjon a hostmaster@ns.nic.hu címre. 
Az ellenőrző procedúra outputja: 
..................................................
............................. 
M-GREET -I- [setafika.hu] Domi version 20101123 
M-STAR -I- [setafika.hu] NS parameter not given, getting it from DNS 
M-PNAM -I- [setafika.hu] NS name: ns1.netcd.hu 
M-PADD -I- [setafika.hu] NS addr: 193.109.252.161 
M-PGET -I- [setafika.hu] getting domain from NS 193.109.252.161 ... 
M-RERR -W- [setafika.hu] SOA parameters don't comply with RIPE 
M-NS -I- [setafika.hu] A records for DNS servers: 
addr of NS ns1.netcd.hu.: 193.109.252.161 
addr of NS ns3.netcd.hu.: 94.199.183.208 
M-SOA -I- [setafika.hu] A record for SOA mail host wbteam.com: 
addr of MX mail.wbteam.com.: 193.109.252.161 
M-MX -I- [setafika.hu] A records for MX records: 
addr of MX mail.setafika.hu.: 94.199.183.208 
M-TRNO -I- [setafika.hu] skipping traceroute, servers on diff nets 193.109.252.161 94.199.183.208 
M-NSC -I- [setafika.hu] checking NS records ... 
M-SGET -I- [setafika.hu] getting data from 94.199.183.208 ns3.netcd.hu ... 
M-PMAI -I- [setafika.hu] checking postmaster e-mail at mail.setafika.hu, 94.199.183.208 ... 
M-VOUT -I- [setafika.hu] address verification: Accepted 
M-MXOK -I- [setafika.hu] MX server okay 
M-SMAI -I- [setafika.hu] checking SOA mail root@wbteam.com at 193.109.252.161 
M-VOUT -I- [setafika.hu] address verification: Accepted 
M-MXOK -I- [setafika.hu] MX server okay 
M-OK -S- [setafika.hu] All's well............ that ends well.................

Tisztelettel:
Koncz János"

Szólj hozzá!

Címkék: internet ügyfélszolgálat szolgáltató datanet

Egyik szemünk nevet, a másik viszont sír

2011.11.28. 16:24 Kiránduló


Néhány évvel ezelőtt az interneten szörfözve igen nehezen talált bárki is tartalmas hétvégi túraprogramokat: a szabadba vágyók dönthettek a saját szervezés és az otthonmaradás közt. Ez adta az apropót arra, hogy létrehozzuk a Sétafika.hu-t, amely talán az első szabad – túraszövetségek kötelmeitől mentes – túraportál lett. De ez mára már szerencsére a múlt: néhány ügyetlen utánzási próbálkozás után mára már több jól felépített portál programjai közül válogathat az, aki sétálni, kirándulni, túrázni vágyik.  A portálok szisztémája különböző, talán a közvetett céljaik is, de abban megegyezhetünk, hogy eredményesek: egyre több színvonalas, értékes programmal gazdagodik a kínálat, egyre több lehetőség közül választhat az érdeklődő.

Ez így teljesen helyénvaló, sőt örömteli dolog: aki nyílt túrákra vágyik, az fellátogat hozzánk, aki baráti kör számára szervezett félnyílt vagy zárt programra vágyik, az megnézi a turatars.com vagy az arkonbokron.hu felületét. Mindhárom oldalon található túra szinte a teljes palettából: a könnyű sétáktól a kemény, extrém túrákig bármi. A túraszervezők közül többen fent vannak több oldalon is, alapvetően a túravezetői közösség segítőkész, elfogadó egymással. Ebben sincs semmi rossz, hiszen így színesedhet, gazdagodhat igazán a kínálat. Szociológiai tapasztalatok bizonyítják, hogy a bezárkózó közösségek pillanatok alatt belterjessé válnak, a kizárólagosságra törekvő kezdeményezések elhalnak, ha nincs mögöttük anyagi ellenszolgáltatás: ugyan ki az a félkegyelmű, aki eltűrné, hogy bárki is megmondja neki, mit, hol és hogyan szervezhet szabadidejében, önszorgalomból.

A fontosabb túraportálokkal tehát ezidő szerint nincs baj. Ám mégis van valami a levegőben, ami  feszültséget ébreszt vagy legalábbis elgondolkodtat, ez pedig a túra túlkínálat által kitermelődött „fogyasztói-túrázó”. Sajnos igen sok felől halljuk és egyre gyakrabban: valami óriási félreértés kezd kialakulni egyes emberek fejében az ingyenesen szervezett túrákról.

Az ingyenesen szervezett túrák túravezetői a túrázás szerelmesei, s ezért a szerelmükért arra is hajlandók, hogy ellenszolgáltatás nélkül bevállalják: többedmaguknak szerveznek utakat (egy- vagy többnaposakat).  Természetesen itt nem a bújtatott bevételekből éldegélő ügyeskedőkre gondolok, akik nem kérnek ugyan konkrétan pénz a túravezetésért, de ügyesen beépítik azt az útiköltségbe, szállásdíjba vagy egyéb programdíjakba. Az ő „nyomoruk” nem tartozik ránk, velük az NAV-nak van dolga, hiszen számlaadás és biztosítás nélkül utaztatnak. Itt most a valóban „szerelemből” túrát szervezők gondjairól szeretnék szót ejteni.

Térjünk vissza a túrázó társadalomra. A „hőskorban”, azaz néhány éve valóban nem vagy alig találtak az emberek ingyenes túraprogramokat (értsd: önköltségűeket). Ha valaki megjelentetett egy túrát a Sétafikán vagy bárhol másutt, biztos lehetett, hogy sokan fognak jelentkezni és örömmel veszik, ha beférnek a csapatba. Nemigen találkoztunk fanyalgó, bunkón viselkedő túrázókkal, a csapatszellem pedig kifejezetten követendő erényként élt. A legtöbben csupán baráti társaságukkal túráztak, akik viszont bevállalták, hogy a túraportál szervezésén keresztül indulnak el önjelölt túravezetőkkel,  azok nagy örömmel fogadták az ott tapasztalható nyitottságot, s később ugyanezt adták tovább az újonnan érkezőknek. Nem voltak feltétlenül összeszokott csoportok, de a nyitottság miatt mindenki jól érezte magát.

Sajnos ez lassan a múlt! Az ember veleszületett hibája, hogy amint egy csoporton belül „régi”-nek érzi magát, hajlamos ezért bizonyos előjogokat követelni. A „régi” persze relatív, hiszen aki 1-2 éve túrázik egy olyan portálon keresztül, amely ennek többszöröse óta létezik, az nem „régi”, maximum „nem új”. De a fejekben a rendetlenség ettől nem lesz rendezettebb. Így aztán néhányan igen nagy vehemenciával kezdtek klikkesedni. Magában ez sem lenne baj, hisz mindenki saját döntése szerint élheti életét. Ha valaki belterjes kis csapatra vágyik és nem adja meg másnak a lehetőséget, hogy ismeretséget köthessen vele, az megteheti, hogy a kis klikkjére zárja az ajtót és eldobja a kulcsot! Maximum nem látjuk őket többé, de hát az Internet nem egy lojális képződmény és az emberek gyorsan felejtenek…

 

 

A túravezetők azonban egyre inkább azt tapasztalják, hogy a klikkek igenis elmennek a túráikra, de mindenféle előjogot akarnak kicsikarni maguknak, eszük ágában sincs egységben gondolkodni, sőt olykor a többi túratárs kárára szervezik a kis okosságaikat. Ugye mindenki tapasztalt mostanában főleg többnapos túrán 4-5-6 fős „baráti társaságokat”, amelyek egyszerre mozogva, egyként döntve lecsaptak a szálláson szobákra, esetleg pofátlanul viselkedtek közös étkezéskor vagy ami számomra a leggusztustalanabb, „nem vagyonk összekötve” felkiáltással saját kis zárt programot szerveztek. Nos, itt kezdődik az első gond, ezen emberek fejében:

A Túravezető, aki ingyen szervezi a túrát, nem azért telefonálgat, tárgyal szállásadókkal saját költségén, hogy egy klikk jól érezze magát és lefoglalja a szállást mások elől. Ha valaki klikkesedni vágyik, rajta! De akkor vegye fel a kis telefonját, s szervezze le magának az útját: ne vegye el a lehetőséget olyantól, aki egyébként szívesen menne a Csapattal túrázni, de épp az egyszerre jelentkező klikkecskék miatt várólistára kerül.  A Túravezető nem azért vállalja be adott esetben, hogy főz a többiekre, mert túra után nem tud mit kezdeni az energiáival, hanem azért, hogy olcsóbban, de mégis hangulatosan tudjon EGYÜTT enni a társaság. Az együtt evés azonban nem azt jelenti, hogy néhányan csapatban lecsapnak az ételre és kiszedik pofátlanul a javát, nem törődve azzal, hogy esetleg más nem evett még.   Persze sorolhatnám még a példákat, de nagyjából mindenki tudja, mire gondolok.

Ez persze a masszív klikkesedés, de egyre divatosabb az „alkalmi klikkesedés” is. Ez ugyanúgy semmibe veszi a Túravezető munkáját, mint az előbbi, talán azzal a különbséggel, hogy az egész teljesen ötletszerű, véletlenszerűen kialakuló „szövetségekkel”. Miről is beszélek? Több túravezető elmeséléséből is kirajzolódott már olyan történet, amelyben néhány gyorsabban haladó fittyet hányva a Túravezető kérésének előre rohant. Ilyenkor a csapatból is sokan igyekeznek lépést tartani a rohanókkal, amitől teljesen szétszakad a csoport. A túra vezetője nyilván azokra figyel inkább, akik lemaradoznak, így az élbolyt követőkre nem tud ügyelni. Persze idővel az elrohanók nyomába szegődők esetleg nem bírják szuflával, ne adj uram le is térnek az útról, s már meg is van a baj. Ilyenkor persze azonnal elvárás, hogy a Túravezető megkeresse őket.

Ez a viselkedés mint mondtam, épp olyan semmibevevése a túravezetőnek és a túratársaknak, mint a tudatos klikkesedés. Mert kit érdekel mit mond az a szerencsétlen hátul, mi jobban tudjuk. Nos, jelenleg nem vezetek túrát, de ezek a dolgok egyáltalán nem tetszenek, s a későbbiekben tenni is fogok ellene.

A leírást a „fogyasztói túrázóval” kezdtem. Nos, igen, végre elérkeztünk az igazi  individuumhoz, akinek már klikk sem kell, hogy előjogokat harcoljon ki magának, hogy visszaéljen a többiek jóindulatával. Ki is ő? Igen-igen, ő az aki három-négy helyre is bejelentkezik, hogy biztosan legyen helye, aztán végül nyilván csak egyre megy el: élve a lehetőségekkel szemezget a túrák közül, úgy csűri csavarja, hogy jobban járjon akár a többiek rovására is. Ő az, aki elkéri a számlát, ha a túravezető nem tart rá igényt (holott a legkevesebbet tette hozzá a projekthez), ő az aki a legjobb fogyasztású autóba igyekszik ülni, majd kilobbizza hogy ne az összes összedobva, hanem autónként legyen az útiköltség szétdobva. Ő az, aki kötekedik a túravezetővel (figyelem, NEM fizetős túráról beszélünk!!), mert nem olyan az ellátás, amire gondolt.  Elvárja, hogy ha a vega étkezés híve, akkor a Túravezető a föld alól is megoldja akár valahol az Isten háta mögött is az ő étkezését. Elvárja a toleranciát, ha rágyújt, illetve simán kijelenti, hogy ő ugyan olyan korán fel nem kel, amit a Túravezető meghatározott. Persze mindez sokszor jópofáskodva, maga mellé állítva egy-két embert. Persze ez nem mind együtt, de a hozzáállása valami ilyesmi.

A hangadónak persze előbb-utóbb követői is akadnak és egyetértenek abban, hogy a túravezető „milyen bunkó”, mert mondjuk megkeres egy geo-ládát, felmászik egy csúcsra vagy bélyegez az OKT-s könyvébe: nemcsak bunkó, hanem önző is. Az, hogy a túrát valamilyen szinten talán a saját örömére is szervezte, egyre kevesebb embernek jut eszébe …és ez nem jó!

Sajnos egyre több megkeseredett szájízű túravezetővel értekezek, ráadásul legtöbbször olyanokkal, akik kifejezetten igyekszenek mindenben a túrázók kedvében járni. Sajnos a kisujj nyújtása utáni egész kar kell effektus itt is él. Nem tudom mi a megoldás. Jó lenne, ha azok az emberek, akikről ez a kis eszmefuttatás szólt, magukba szállnának, de ez egyértelműen hiú ábránd: pont ők nem fognak elgondolkodni az egészen, mert önzők. Pont ők fognak ezután is úgy viselkedni, mintha bármilyen ellenszolgáltatást nyújtottak volna a szervezésért, s így jogos elvárásaik lehetnének.

Remélem, előbb-utóbb a túravezetők többsége végiggondolja, hogy a saját örömre túráztatás nem az üdvhadsereg, nem is a máltai szeretetszolgálat: igenis a klikkeknek meg lehet mondani, hogy bocsi, vagy velünk, vagy nélkülünk …az önjelölt renitenseknek nyugodtan lehet szólni, hogy bocsika, de sajnos a következő túrámon nincs hely számodra (ugyanis a téveszmék elkerülése végett SENKI SEM KÖTELES magával vinni olyat, akit ezért vagy azért nem akar). Végül pedig a túrákon kialakult negatív helyzeteket simán lehet kezelni az alábbi szerint: én vagyok a Túravezető, ha van kedved és jössz, szívesen látlak. De! Saját felelőségedre! Ugyanis nem pesztra, hanem ugyanolyan túrázó vagyok, mint Te! Ha előre futsz, látótávon túlra, akkor azzal automatikusan lemondasz arról, hogy a továbbiakban figyeljek rád! Ha önhibádból le-lemaradsz (mert épp fotózgatni akarsz, vagy vásárolgatni), ugyanez a helyzet. Jelzem ez utóbbi az önhibából lassítókra vonatkozik; ha megsérültél, feltörte a lábad a cipő vagy bármilyen egészségügyi okból nem tudsz jönni, akkor az első kiszállási lehetőségig (de nem tovább!) a Túravezető nem fog elhagyni. Onnan magadnak kell megoldani a továbbiakat.

Nos, igen, többek diktatórikusnak tartják az ilyen jellegű szabályokat, de véleményem szerint abban semmi diktatúra nincs, hogyha valaki a SAJÁT túrája levezetése közben minimális elvárásokat fogalmaz meg, mivel ezek a túrák nem kötelezőek. Ezek a „szabályok” a normálisan csapatban gondolkodó emberek érdekeit nem fogják sérteni, a sorból akarattal kilógók érdekei pedig a kutyát sem érdeklik. Ha a túrákon tényleg olyanok jelennek meg, akik nem önző viselkedésükkel, hanem csapatszellemükkel váltják ki a többiek érdeklődését az egyrészt nagyon hasznos a továbbiakra nézve, másrészt a követendő példa értéke miatt mindenki egyre jobban érezheti magát.

Egy befogadó, újakat elfogadó, rugalmas társaságba mindenki szívesebben indul útnak. A klikkesedés megszüntetésével azok hangulatán is javíthatunk, akit ilyen-olyan okból kizárnak az önjelölt csoportocskák. Összességében tehát talán elvesztünk egy-két túrázót, mert mást keres helyettünk, de nyerünk sok-sok feszültségmentes, jó hangulatú túrát a többieknek és így már valójában mindegy is a minimális létszám veszteség! :)

 

 

3 komment

Címkék: közösség viselkedés túra szociológia túrázás önzés klikk csapatszellem

Veszélyes utakon

2011.01.07. 21:52 Kiránduló

Turistabalesetet okozott egy hegyes, szándékosan kihelyezett betonvas a Mátrában, egy Pásztó környéki jelzett turistaúton

2010. december 18-án, szombaton immáron harmadik alkalommal tartottuk karácsonyi túránkat a Mátrában. A hegyekben sok szépet láttunk, jó hangulat volt, úgy tűnt, ismét egy szép emlékű túrában volt részünk. Aztán egy szempillantás alatt minden megváltozott. A túra végén az Ágasvári Turistaház felől Hasznos község irányába tartottunk a zöld sáv jelzésen. Majdnem elértük az elektromos távvezetéket, ami a Márton-rét fölött keresztezi az utat, mikor egyik társunk szólt, hogy álljunk meg, mert valami megszúrta a lábát. A srác leült a hóba, s levetette bakancsát. Először azt hittük, valami tüske vagy kavics mehetett bele a bakancsba, de mikor láttuk a teljesen átvérzett zoknit, már tudtuk, ennek fele sem tréfa. A vér spriccelt a lábából. Szerencsére volt nálunk géz, mellyel a sebet bekötöztük, illetve – a vérzést csillapítandó – sálakkal elszorítottuk a lábát. Szerencsére volt térerő, így mobiltelefonról értesíteni tudtuk a Mentőket.

 

Eközben megkerestük, mi okozta a sérülést. Hamar meg is láttuk az úton a földből körülbelül 10 cm-re kiálló hegyes vasdarabot. Megpróbáltuk kihúzni, de nem mozdult. Pár percig kínlódtunk vele, mire sikerült kiszednünk: egy 40-50 cm hosszú, kihegyezett betonvas volt, melyre nagyjából a harmadánál egy négyszög alakú vas lapot hegesztettek. Precíz munka: sem eldőlni, sem pedig a földbe benyomódni nem tudott. Elég valószínű, hogy jármű ellen irányult a támadás, mivel a szekérúton a keréknyomba helyezték. Az avar és a hó betakarta, így nem láttuk. Egyébként sem biztos, hogy észrevettük volna, hiszen beleolvadt a környezetébe. Mindez jelzett turistaúton történt! Most okozott egy komoly sérülést, de ha valaki nem belelép, hanem megcsúszik, és úgy esik bele, hogy létfontosságú szervet ér a szúrás… ebbe még belegondolni is borzasztó!

A sebesülés ellátása után a sérültet öten felemeltük, s elindultunk vele a velünk párhuzamosan futó országút felé. Szerencsére többen voltunk, így tudtuk váltani egymást. A hóban többször megcsúsztunk, elestünk. Mindeközben bennünk volt a tudat, hogy ha egy ilyen vas van, nem kizárt, hogy van több is. Nem jártunk messze az országúttól, mikor szemből jöttek a mentősök, akik Salgótarjánba, a Szent Lázár Megyei Kórházba szállították a sérültet.

A balesetet bejelentettük a Pásztói Rendőrkapitányságon.

Időközben megtudtuk, hogy már más is talált ilyen eszközt, sőt állítólag még több is van a Pásztó környéki utakon. Baleset viszont egészen idáig nem történt. A további baleseteket megelőzendő, kérünk mindenkit, hogy ezen a környéken való túrázás esetén fokozottan figyeljen, hová lép! Mivel a támadás valószínűleg jármű ellen irányult, ezekre a „csapdákra” vélhetően szekérutakon a keréknyomokban lehet számítani, de nem kizárt, hogy másutt is előfordulnak. Kérjük továbbá, hogy aki ilyen eszközt talál, annak pontos helyét (amennyiben lehetősége van, GPS-koordinátáit is) jegyezze fel, s jelentse a területileg illetékes rendőrkapitányságnak, erdészetnek és a Magyar Természetbarát Szövetségnek, valamint tegye közzé különböző természetjáró fórumokon! Az élet kioltására is alkalmas eszközt pedig távolítsa el, amennyiben ez nem lehetséges, jól látható módon jelölje meg!

 

 

 

 

 

 

 

 

Farkas Márton és Kiss Atilla túravezetők

A túrával kapcsolatos fórum:

[ VIGYÁZZ, HOVA LÉPSZ! ]

 


 

8 komment

Címkék: baleset veszély túra kirándulás csapda fatolvaj életveszély

Mese a hajóról

2010.02.23. 11:46 Kiránduló

(Avagy hova süllyed amit nem tart fenn a közösség)

Volt egyszer egy ember, aki néhány barátjával kitalálta, hogy építsenek egy hajót, amellyel elvihetnek másokat, hogy megmutassák a tengert. Mindenkinek tetszett az ötlet, hiszen mind ismerték a tengert és mind szerették volna másokkal is megismertetni a habok csillanását, a sós víz illatát.

A hajóépítéshez ám csak egyikük értett, de ő szívesen belevágott, mert neki is nagyon tetszett az ötlet. A hajó tehát épülni kezdett…

Nem volt egyszerű, mert azért a hajóácsolás nem könnyű munka. A jó hajó építéséhez sok mindent kell tudni, s bizony ez a hajó az elején kicsit bumszlira sikeredett. Furcsa volt a tatja, az árbócok sem álltak tökéletesen, de mégiscsak az ő hajójuk volt.

Jöttek mások is, akiknek megtetszett a kis hajó és ők is segítettek: volt, aki szebb orrdíszt tudott faragni, mások erősebb vitorlavásznat készítettek. Együtt szépítgették a hajójukat, amely egyre nagyobb lett, egyre merészebben siklott a hullámokon. Messzi tájakra vitte el utasait és a híre is terjedt: a hajó, amely ingyen elvisz álmaid földjére, s nem kérnek semmit cserébe, sőt ha tetszik te magad is csinosítgathatod.

Sok hajós és sok-sok utas verődött össze a fedélzeten, jól érezték magukat. Sok olyan dolog is rendbe lett téve, amiről a hajóács annakidején megfeledkezett vagy a hajózhatóság érdekében elnagyolt, sok-sok új dolog is felkerült a hajóra. Egyik hajós csodaszép kormánykereket tudott készíteni, lecserélték hát a régit; a másik hajós sokkal pontosabb iránytűt tudott fabrikálni, azt is beépítették. Az utasoknak is tetszett a dolog: ki lelakkozta az ebédlőasztalt, ki pompás étkeket főzött az utazóknak. Volt, aki jobb térképismeretre oktatta a kormányosokat, míg más csodaszép orrvitorlát hímzett.

A hajó immár büszkén repült saját zászlaja alatt kikötőtől kikötőig. Persze felfigyeltek rá. Volt, aki versenyezni kívánt vele, s nem értette miért repül úgy ez a hajó, holott csak olyanok vezetik, akik kedvtelésből vannak rajta. Volt, aki kalóz módjára próbálta kirabolni vagy tönkretenni, de a hajósok és az utasok összefogtak, megvédték: minden jószándékkal érkezőt befogadtak a fedélzetre, a sunyi tekintetű rosszakarók viszont hamar a vízben találták magukat, s még örülhettek, hogy kegyelemből nem a cápáktól hemzsegő tengerrészeken dobták őket be.

Persze a hajóácsnak akadt dolga bőven, ám mindenki segített amiben tudott és többnyire elnézték neki a késedelmeket.

A hajó megtetszett a nagy cégeknek is. Igyekeztek rávenni a hajósokat, hogy tegyenek ki más lobogókat is a sajátjuk mellé. A hajó fenntartása is pénzbe került – nem sokba, de mégiscsak pénzbe – ezért kitalálták, hogy jelképes belépőjegyet kelljen venni annak, aki utazni akar. Néhány peták volt csak a jegy, de sok kicsi sokra megy! Úgy tűnt, minden rendben, ennél jobb nem lehet.

Ám egy idő után néhány hajós spekulálni, morgolódni kezdett: jó, jó, hogy pénzbe kerül a rum a hordókba, sokba vannak az evezőlapátok is, de biztos nem annyiban, amennyi bejön, hiszen nagyon sokan akartak utazni a hajón. A véleményüket osztották az utasok is. Sokat képzel magáról a hajóács! Csak azért, mert ő építette a hajó szerkezetét, még nem ő a kapitány, miért teszi hát zsebre a hasznot! Mennyi lehet a haszon? Vajon kik kapnak még ebből a haszonból?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok motoszkáltak immár a legénység fejében, s nemcsak a hajóácsot, de egymást is gyanakvó tekintettel méregették.. Nem húzták már olyan lelkesen a köteleket, nem tervezgettek olyan vehemenciával új utakat. A hajósok úgy érezték, kihasználják őket, hiszen az utakat ők tervezték, ők kalauzolták el az utasokat ismeretlen beltengerek, meseszép szigetek felé, mégis más aratja le a babért, más él meg az ő munkájukból. Az utasok is kezdtek másként állni a témához: fizetünk, nekünk jár ez, jár az! Ha a hajóács ezt nem tudja, legyen más a kapitány, vezesse hivatásos kormányos a hajót, stb…

A hajó erős volt. A sok tudás, sok szakértelem amit beleépítettek meglátszott áramvonalas testén, de az eresztékek már lazulni kezdtek, hiszen senki sem érezte már sajátjának a hajót, senki sem akarta önként, csak a saját örömére szépítgetni. A saját lobogója alatt szállt még a tenger habjain, de az oldalán már fizetős reklámok lobogtak. A reklámok elhelyezői viszont megkövetelték, hogy kapjanak is valamit a pénzükért: a hajónak mindig csúcsra járatva kellett üzemelnie, nem bóklászhatott kedvére eldugott fjordokban, hisz a reklámoknak látszani kellett, azért senki sem fizet, ha csak a dzsungel papagájai, az orr előtt játszadozó delfinek olvasgatják csupán. Meghatározták az útirányt, meghatározták a célt.

Az utasok még jöttek, de a hajósok helyét hivatásos révkalauzok váltották fel, akik nem vállalták a kockázatos part menti öblöket: profin, kockázat nélkül, de unalmas és ötlettelen útvonalakon hajóztak. 

Az Álom szertefoszlott, s igazán senki sem értette miért, hiszen a hajóács rendes havi fizetséget kapott (igaz, meghatározták mit mikor javítson, építsen), a kormánykeréknél szakértők felügyeltek, a kifizetett jegyért napi háromszori étkezés járt az utasoknak, s nem olyan bizonytalan, olykor beborozva készített kondérkoszt, ami régen. Az út adott volt, nem kellett már felmosni a fedélzetet, erre fizetett matrózok álltak rendelkezésre.

Az Álomhajó jól működő utasszálító lett, része egy rendszernek. Oldalát reklámok díszítették, nem azok a butácska festett ábrák, amelyet korábban az utasok és hajósok pingáltak oda szabadidejükben. A kajütök egységes külsővel várták az utasokat, nyoma nem volt már a sárga, hupilila ecsetnyomoknak. Minden olajozottan működött, de semmi sem fejlődött tovább.

Évek múltak el, lassan mindenki elfelejtette a hajót, amit együtt építettek, hisz mára egy tucatdarab lett. Amikor egy nap zátonyra futott és elsüllyedt, senki nem hullajtott érte könnyeket, hiszen csak egy tétellé züllött egy biztosítótársaság megfelelő rubrikájába. A hajóácsra nem volt már szükség, szélnek eresztették. A reklámszerződéseket felbontották, a hajóroncsokat belakták a tenger élőlényei.

Ha éjszakánként kimész a parti homokpadra, néha úgy hallod, mintha úszna kint valami. Hallod a vitorlák csapkodását, hallod ahogy hasítja az orr a vizet, de aztán feleszmélsz és rájössz, hogy csupán az érzékeid játszanak veled. Nem lehet odakint a sötétségben semmi, hiszen a pénz által ellenőrzött világban minden hajót nyilvántartanak, megszámoznak, lajstromba vesznek.

Nincs már odakint semmi, ami csak úgy magától úszna; csak azért, mert néhány hajós és utazó úgy akarja. 


5 komment

Címkék: közösség reklám mese túra hajó sétafika