Miért jó kirándulni? Mi értelme van elindulni, felmászni valami magas hegyre, aztán lejönni?
Akik nem szoktak kirándulni, túrázni, rendszeresen felvetik ezt a kérdést. Láthatóan nem értik még azt sem, amikor az ember turista fia és lánya szép időben bakancsot húz és nekivág, hát még azt, amikor ugyanezt szemerkélő esőben vagy hóban teszi. A válasz valóban nem egyszerű.
Igen sok egészségmegőrzési linket tudnék ide belinkelni, ahol okosan elmagyarázzák miért hasznos a szabad levegőn való mozgás, de ez igazából az agyunknak szánt táplálék. A világon kevesen vannak, akik azért szoktak le vagy rá valamire, mert okosan elmagyarázták nekik miért is jó leszokni vagy rászokni valamire. Igen, ez azért van, mert bár az értelmünk kiemelt minket az állatvilágból, alapvetően még mindig az érzékeinkre, érzelmeinkre hallgató ösztönylények vagyunk. Másként nem élnének meg a politikusok, a közgazdászok és az ügyvédek sem. :)
Azért megyünk kirándulni, mert jó! Oké, de miért?
Nehéz elmesélni a friss szellő érzetét az arcbőrön. Nehéz leírni az avar savanykás, de semmivel össze nem keverhető aromáját a levegőben, a virágok vagy a hó illatát. Az ember persze elindulhat egyedül is, de ha nem ismeri a környéket, sem a térképet, előbb-utóbb eltéved, az meg annyira nem jó élmény… ráadásul társas lények vagyunk, ha erre egy-két antiszociális fajtársunk igyekszik is rátromfolni. Ma a nehéz gazdasági körülmények közt is vágyunk szórakozni. Szerintem az egyik legjobb dolog a közös program – amit persze a kedvesünkkel, gyermekeinkkel, szüleinkkel is gyakorolni kell, ám a haverokat, cimbiket és spanokat sem kell hanyagolni -, s ha ez a közös program kapcsolható egy jó kis természetjáráshoz viszonylag olcsón, az csak hab a tortán.
Többször is hallottam a kifogásokat:
- Nincs kivel elindulni.
Hmm. Ismerek egy jó túraportált, de nem reklámoznám... :D Szóval ez csak üres magyarázkodás. - Nincs felszerelésem.
Nem kell felszerelés a könnyebb kirándulásokhoz. Sportcipőd, melegítőd, pólód nyilván van. Indulj el először könnyebb túrákon szép időben. - Mennék, de nincs időm!
Egész hétvégén videóznod, ablakot pucolnod vagy főznöd kell? A videó megvár, sajnos az ablakpucolás is. Ha pedig eljössz, eljöttök kirándulni, akkor elég a szendó, az meg max negyed óra.
Hidd el, ugyan megizzadsz felfelé és valószínűleg az elején utálni fogod a túravezetőt nagyon, de amikor odafent lélegzethez jutsz és körülnézel, jó esetben elfelejtesz mindent. Elfelejted az izzadságot, elfelejted a szokatlan terheléstől nőtt vízhólyagokat és csak a lenyűgöző világot fogod látni. A fákat, a virágokat, a kitágult horizontot, azokat a távlatokat és látványokat, amelyek csak azoknak a hozzád hasonló őrülteknek adatik meg, akik ugyanígy felmásznak valahova. Terüljön el a lábaid előtt a Dunakanyar, Budapest, Pécs vagy a világ bármely más pontja, garantáltan másként fogod látni, mint azok, akik videóról, fotókról nézik vissza.
Igaz, sok helyre fel lehet jutni felvonókkal, sok helyre visz fel út, tömegközlekedés. Ott viszont nem érzed azt, hogy IGEN, ITT VAGYOK! ÉN!. És eszedbe jutnak az ismerősök, akik azt hiszik, pénzért minden megvehető, barátság, látvány, élmény... Aztán ahogy a füledben alábbhagy a szíved dobogásának visszhangja, meghallod a madarak csicsergését, a szellő futását a lombokon. Ha télen jössz el velünk (vagy bárki mással), olyan szűz hóban gyalogolhatsz, amikről csak a mesekönyvekben hallhattál, tavasszal olyan rügyeket, bimbókat látsz, olyan lepkéket, bogarakat, amelyek létezéséről sejtésed sem volt. A nyár megmutatja neked, mennyire jó barát tud lenni a lomb vagy a szikla árnyéka, mennyire jó ízű tud lenni a forrásvíz. Az ősz – kedvenc évszakom – színkavalkádjával, ízletes gyümölcseivel, fura kalapos gombáival és növekvő puha avarral kényeztet.
És ez csak a külcsín. A látható világ. Minden túrán gazdagabb leszel, hiszen olyan őrültekkel vágsz neki, akik hozzád hasonlók. Barátságok, szerelmek, kapcsolatok szövődhetnek. Megismersz olyanokat, akikre számíthatsz, s észrevétlenül már nem vagy kívülálló: búcsúzáskor őszintén cseng a „gyere máskor is”, a következő alkalommal pedig 
már ismerősként üdvözölnek a többiek. Persze, legközelebb is lesznek új, ismeretlen arcok, de ahogy téged elfogadtak a többiek, Te is el fogod tudni fogadni őket. Az a néhány vízhólyag, néha horzsolás vagy más, kisebb sérülés kit érdekel? Egy-két nap, némi jég és elmúlik. Az élmény pedig végleg beég a memóriádba, kitörölhetetlenül. Aztán évek múlva valaki szóba hoz valami lehetetlen, alig ismert kis helyet, a természet egy kis zugát, egy városkát, egy túrautat, Te pedig mosolyogva rábólinthatsz: „igen, jártam már ott!” S innentől azzal az emberrel is van közös élményed, akiről eddig azt hitted, magának való, ellenszenves vagy nem lehet vele semmi kapcsolódási pontod.
Ugye milyen rossz? Vagyis nem! Nagyon-nagyon jó! Miért jó kirándulni? Hát ezért, ezekért!
