A napokban egy belgyógyász barátommal sörözgetve szóba kerültek a szívbetegségek. Nem konkrétan az angina, az infarktus vagy a szívaritmia, hanem úgy általában minden rendellenesség, amely a szívünkben kárt tehet.
Lerágott csontnak tűnik a téma, hiszen nagyon sok komoly szaktekintély foglalkozik a témával és rengeteg publikáció jelenik meg a világ orvosi szaklapjaiban. Ami miatt mégis írok róla, azt a gyaloglás, kirándulás szívre gyakorolt hatása miatt teszem.
Természetesen a kirándulgatás magában nem csodaszer: az érelmeszesedés okozta szívbetegséget a dohányzás kerülésével előzhetjük meg, az esetlegesen magas vérnyomás, cukorbetegség kezelésével, a koleszterinszint normalizálásával. Az alkohol mellőzésével az alkoholos eredetű szívkárosodás kialakulását lehet megakadályozni. Azonban az egészséges testsúly fenntartása, így a mindennapos testmozgás, testedzés és a szívbarát étrend is segíthet csökkenteni a szívbetegség kockázatát. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy amikor rádöbbennek, hogy évekig elhanyagolták az egészségüket, akkor „belevetik magukat” a mozgásba. Kimerülésig edzenek, futnak, s nem tartják be a fokozatosság elvét, pedig a szív izomzatának is edződni kell a nagyobb megterhelés elviselésére. A futás és az intenzív torna sok kalóriát éget el, míg a gyaloglás kevesebbet (és általában elegendő idő sincs arra, hogy az ember órákat gyalogoljon), így gyorsabban elérhetjük a kívánt hatást: a fogyást vagy a fizikai erőnlét javulását.
Ennek ellenére nem szabad lemondanunk a természetjárásról, több okból sem:
- A természetjárás – jellegéből adódóan – szabad levegőn történik, a friss, oxigénben dús levegő kimossa a tüdőnket, az ereinket.
- Bár időegységre lebontva kevesebb kalóriát égetünk el, mint például a futással, de egy átlagosan vagy átlag alatt edzett ember garantáltan sokkal tovább tud gyalogolni, mint futni. Így hosszabb távon kiegyenlítődik a dolog.
- A természetjárás, kirándulás nemcsak a testet, hanem a szellemet is felfrissíti; jómagam sokszor alkalmaztam már azt a trükköt, hogy egy-egy komolyabb tárgyalás, stresszes nap után kimentem sétálni valamelyik Budapest környéki erdőbe (hétköznap pl. a Normafa is eléggé „üres”). Nem rohanva, inkább mélázva, nézelődve. Ezzel az olykor csak negyedórás járkálással el tudtam érni, hogy a problémákat ne érezzem annyira súlyosnak, a gondokat ne vigyem haza.
- A gyaloglás sokkal kevésbé terheli meg a porcokat, inakat és a vázrendszert, mint a futás vagy a torna (ezek a szervek ugyanis nem erősödnek a mozgástól az izmokkal ellentétben)
- A lassúbb, de folyamatos terhelés nem elsősorban a külső, hanem a belső zsírtartalékokat égeti. Ez ugyan nem hoz komoly változást a külsőnkben, ezért valahogy úgy érzi az ember, hogy felesleges, ám a belső szervekre – belekre, szívre, májra – lerakodó és sokkal nehezebben eltüntethető zsírszövetek mind életminőségünk romlásában, mind pedig várható élethosszunk lerövidülésében nagyobb szerephez jutnak, mint a külső zsírpárnák. Ezért igen fontos ezen belső zsírkészletek lehetséges elégetése; gyaloglással, sétával jó hatásfokkal sikerülhet is.
Sokszor hallani, hogy a nőknél, de főleg a férfiaknál az „úszógumi” típusú elhízás a legveszélyesebb a szívbetegségek szempontjából. Ez részben igaz, de tudni kell hozzá, hogy az „úszógumi” egyféle tünet amely jelzi, hogy a belső szerveken megindult a zsírfelhalmozás.
Az egészségünk megőrzése érdekében tehát muszáj kimenni néha levegőzni. Nem indok az, hogy „fiatal vagyok”, „öreg vagyok”, „nem szoktam meg a gyaloglást”, stb… Nem kell azonnal több tíz kilométeres, nehéz túrákra indulni. Nálunk a Sétafikán például elég széles a paletta ahhoz, hogy mindenki megtalálja ízlésének és edzettségi fokának megfelelő távot, de ez nem reklám akart lenni: nem az a lényeg, hogy velünk gyere, hanem az, hogy kimozdulj!
Nincs idő rá! Igen, tényleg nehéz időt szakítani a sétára, meg annyi minden érdekesebb dolog van a videójátékoktól a sorozatokig. De érdemes kicsit számolgatni. Ha nem tarja az ember karban a testét (kis képzavar), akkor garantáltan rövidebb ideig fog élni. Sok időt elvesz a kórházakban, orvosi várókban töltött idő is. Ha mindezt összeadjuk, biztosan a kirándulás javára billen el a mérleg.
Az igazi az lenne, ha most is, ahogy befejezted ezt a blogot, felkelnél, kikapcsolnád a géped (vagy hagynád, ha épp töltesz valamit), vennéd a cipőd, kabátod és kimennél járni egyet! Nem kell sokat! …Na! Indulj! :)
